A szomszédomat nézem 2: Egy házi kolumbiai kaland

Egy olyan világban, ahol a kukkolás a végső izgalom, ellenállhatatlan késztetéssel találtam magam arra, hogy szomszédomat lessem. Túl erős volt a tiltott vonzereje ahhoz, hogy ellenálljak. Beállítottam egy rejtett kamerát a hálószobájában, remélve, hogy megpillanthatom a legintimebb pillanataiban a kínzó kolumbiai lányt. Kínzó volt a várakozás, de végül elérkezett a nap. Visszataláltam hazáig, szívem a várakozástól baszott. Ahogy töltöttem be a felvételt, a szenvedély torkában találkoztam vele, a kolumbiaival. Teste ritmusban mozgott partnereivel, nyögéseik visszhangoztak a szobában. Bevonultam, tekintetem a képernyőre tapadt, ahogy elérte a csúcspontját. A látvány olyan intenzív volt, olyan nyers, hogy alig tudtam szabadulni. Olyan erős volt az elengedés, hogy olyat éreztem, hogy valakinek nem volt erős kapcsolata a vágyunkkal, tudta, milyen erő van a vágyunk alatt.